Kishercegnő mindennapjai

Képzeljétek, hogy ma olyan jó idő volt, hogy Anyáék beraktak engem a nekem fenntartott gépjárműbe (=babakocsi) és kint voltunk az erkélyen. Tök jó volt!!! Friss levegő, virágok, nagy házak. Persze megint megpróbálták rám adni azt a narancssárga kabátot, amit a kórházból való eljövetelkor, de hát kérem szépen, én még mindig kis Bogyó vagyok, az a kabát meg óriási... Na mindegy, gyors átöltözés, sapek, takaró és már kint is voltunk, íme:

Egyébként ma itt volt a gyerekorvos néni, megvizsgált és mindent rendben talált!

Mellesleg Anyáék kitaláltak egy cuminak nevezett dolgot, amit betömnek néha a számba. De nem tudják, hogy engem nem lehet ilyen könnyen átverni... Úgy kiköpöm, mint a huzat:) Én tejet kérek, punktum.

Máris imádom az itthon töltött vasárnapokat. Közösen aludni a Nagy Ágyban csodálatos dolog és kivételes alkalom is. Félálomban hallottam valami olyasmit, hogy nem fognak elkényeztetni, de ez butaság... hiszen a Szülőknek igenis feladatuk a nevelés ÉS a kényeztetés is. Szerintem.

Apa például minden alkalommal, amikor elmegy itthonról vesz nekem valamit :-)

- Micimackós hűtőrágóka (bár még nincsenek fogaim, de olyan édes volt, hogy nem lehetett otthagyni),

- rugdalózók (amik elölgombosak és könnyebben lehet engem beletuszkolni),

- cumisüveg (amiből ha megunom a szopizást, iszom még egy kis tejcsit, hogy ne 1 óra múlva ordítsak az éhség miatt).

Ha arra gondolok, hogy képzeletben már megvette az elektromos gyerek-kvadot is... hát nem tudom, hova fogjuk rakni azt a sok mindent.

Küldtem Anyák napjára képeslapot Anyunak, nagyon meglepődött ám, hogy tudok netezni és írni is :) és nagyon boldog volt, mert különleges érzés szülőnek lenni és megtisztelő hivatás is. Mindig tiszteletben tartják a saját teremet, elmesélik mit szeretnének tenni velem és csak azután csinálják meg. Ez jó, mert tudom, mi történik velem és érzem, hogy önálló embernek tekintenek.

És soha nem beszélnek el a fejem felett! Így szép az Élet! :-)

Igen, elértem a 3500 grammot!!!

Tegnap is meg ma is sokat aludtam és már kicsit kint voltam az erkélyen is a friss levegőn. Anya és Apa már a nappaliban alszanak, de azt hiszem, ez így jól is van. Mindannyian pihenünk, de ne féljetek, azért néha próbára teszem őket...

Komoly korba léptem: egy hét telt el a születésem óta. Rengeteg mindent tapasztaltam már meg. Például ha éjjel nagyon sírok, akkor Apa hasán is lehet aludni, nem csak egyedül a kiságyban:) Meg azt, hogy nem is olyan rossz az a pelenkacsere, ha nagyon-nagyon sok kaki van az előzőben és meg lehet tőle szabadulni. Apropó pelenka, ma ürítettük ki először a pelenkás szemetest, nagyon jó találmány, köszönjük szépen:

Ma már olyan családi fotó is készült, amin én is rajta vagyok:)

Szóval egyhetesként már sok minden jót átéltem, ezért egy mosolygós fotóval búcsúzom mára:

Hajnali 2 és 5 között végig ordítottam, szüleim legnagyobb örömére. Anya azt mondja, hogy rá hasonlítok egy picit ebben, mert anno ő is ezt csinálta. :-) Viszont érdekes, mert azt látom, hogy mindig csak egyikük van ébren és próbál megnyugtatni... hogy képes a másik aludni édesen, amikor én nem tudok?! Macerálnak ezzel az ébresztéssel is 3 óránként, pedig simán kibírnék többet is nappal, éjszaka meg alig várom már 2 óra után a kajcsit.

Napközben Anya többször is alszik, mert a reggeli műszakot átvette Apától és így ő alhat többet akkor. Mire Apa felébred, már kész is a reggeli. Aztán a következő etetés után ebédelnek is. Délután pedig Apa elmegy itthonról és intézi a dolgokat.

Most éppen Chopin-t hallgatok, mert az megnyugtat és böfi/puki is könnyebben jön ki. Az egyik dédnagymamámtól kaptam ezt a jó kis rugdalózót, nagyon kényelmes ám (bár az összes 56-os méret óriási még) és jól illik a takarómhoz is.

A legjobban azt szeretem, ha Apa hasán alhatok (erről már töltöttem fel képet) vagy amikor ő böfiztet.

A legkevésbé- a fürdetés, pelenkázás után- a mérlegelés tetszik... pedig ha jól sejtem- legalábbis Anya ezt jósolta- hamarosan esti mesének számvitel tételeket fogok hallgatni... abban meg van mérleg is... no, de az nem kemény :-)

Mára ennyi élménybeszámoló elég is lesz, nemsokára jelentkezem megint!