Kishercegnő mindennapjai

Ismét eljött az éves síelés-szánkózás ideje. Nagy lelkesedéssel indultunk útnak, sok-sok mesekönyvet és kirakósjátékot pakolva. Apropó... a "kirakójáté" lett eddig életem leghosszabb, kimondott szava, amit napi 100szor is képes vagyok elmondani, csakhogy játsszon velem Anya.

A már jól ismert sípálya mellett Apa levitt egy nehezebben, aminek az alján nemes egyszerűséggel csak annyit mondtam: " mégeccer". Persze a mozgójárdán felfelé már elvesztettem a türelmemet, milyen uncsi 10 percet állni a ragyogó napsütésben...

Már csak pohárból vagyok hajlandó inni. Mit nekem csőrös vagy szívószálas hiperszuper műanyag itató.

Apáék elvittek megint kedvenc, 14 km-es szánkópályájukra. Igaz, a hegytetőn semmit nem lehetett látni a ködtől és a szitáló hóeséstől. Erre Apa azt mondta, hogy jobb is, mert nem látszanak olyan meredeknek a lejtők :-) És a pálya széle úgyis jelölve van nagy narancssárga karókkal...

Szerencsére pár száz méterrel lejjebb már ilyen szép tiszta volt az idő.

Szeretem a spontán kialakuló mókákat, mint amilyet hétvégén többször is produkáltunk :-) Először itthon játék közben, majd voltunk Irigy Hónaljmirigy koncerten szombat este és végül a vasárnapi Apára mászás lett egy újabb bevésődött és most meg is örökített pillanata életünknek. Mint látjátok, ezeket mindig Apa "élvezi" a legjobban... bár szerintem a koncerten ő volt a legboldogabb majom :P

Múlt hétvégén meglátogattam a budapesti állatkert lakóit.... húúúú mekkorák ám :-) A fókashow-t Apa nyakában ülve néztem végig, majd sok majmocskát láttam. Így hirtelen mintha kettővel több lenne, mint amit előbb számoltam a képen :-)

Én mondhattam meg, hogy merre megyünk... vagy Apa nem volt elég gyors, hogy visszafordítson :-)

Találkoztam egy nagy macival, először nagyot kiáltottam neki, majd jó szorosan odabújtam Apához.... 

Láttam még zsiráfot, elefántot, zebrát és jól megnéztem a vízilovakat is. Meg sok más állatot is, némelyik ketrec mögött volt, valamelyik szabadon járkált :-)

Nagyon tetszett az első állatkerti kalandom, legközelebb is jövök :-)

Végre, végre! Találtunk nekem való papucsot, amit majd a tengerparton viselhetek :) Most már gyakorolom benne a járást, mezítláb és zoknival is jól megy. Na meg, ha a kezemen van :)

Első nap délután utaztunk siklóval is, mivel a város egyik fele egy meredek dombon fekszik. Így láthattam a várost fentről, a magas házakat, a folyókat és mindent egyben. Piccbörg fekvése és elrendezése is szuper, a felhőkarcolókban dolgoznak az emberek, a kinti részeken meg éldegélnek.

A város fentről:

A város érdekesebb mint a fényképezkedés :)

A Különbségek amelyek miatt jól érezzük magunkat itt:

-  a hotelben mindent elintéznek, MINDENT! A szobában 19 fok volt, amikor jöttünk és rövid időn belül kértünk és kaptunk fűtést. Kint 35 fok van, mégsem próbálták megmagyarázni, hogy nyáron csak hűtés van.

- az autók nem dudálnak, csak ritkán. Simán átmennek a pirosban a gyalogosok, vagy ha már látják, hogy át szeretnénk menni, akkor is megállnak.

- A hotel takarító személyzete is kedves és előre köszön. És van valami boldog csillogás a szemükben, semmi életunt, fanyalgó, panaszkodó hangnem. Nem csapkodják az ajtókat, nem ordítanak át egymásnak, hanem pont olyan észrevétlenek és precízek, mint amilyennek lenniük kell.

- az elveszett csomagunk 12 órán belül megjött és a recepció üzenetet hagyott nekünk a telefonon, mert kértük, hogy a baba miatt NE telefonáljanak. Nem is tették :)

-  a reggelinél a pincér tökéletes kiszolgálásban részesített minket. Anyától megkaptam a teás csészealjat és amikor ezt látták, 1 percen belül volt egy másik tányér az asztalon.

- az utcán a bolti, éttermi ajtókat kinyítják előre, ha látják, hogy babakocsival nem boldogulunk egyedül.

Egyszóval Apa elhozta a királylányait Csodaországba :-)